Elhagyott szállodák a Római Parton

Fotózás napja: 2011. 05. 08

Információk: A Római part maga egy elég jó hírű környék. Végigsétálva rajta rengeteg (drágábbnál drágább) éttermet, szállodát, pubot talál az ember, ám akad közöttük pár olyan is, aminek az üzemeltetése talán több költséggel járt, mint amennyi hasznot hozott. Mi ezekből találtunk meg kettőt. A nagyobb (ami a képen látható) egykor egészen biztos egy jólmenő vállalkozás volt, ám a kisebbel kapcsolatban még abban sem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán szálloda volt valaha. Talán csak egy weekend-ház. Az 5 emeletes hotelről sajnos nem találtunk sehol semmit, pedig én személy szerint roppantul szeretném tudni a nevét, mert mindenki csak "a római parti elhagyott szálloda"-ként emlegeti.

Beszámoló: Ennek a kis kirándulásunknak úgy indultunk neki, hogy elképzelésünk sem volt róla, hogy 1. hol van a római part 2. merre keressük a szállodát. Ehhez képest olyan szépen feltaláltuk magunkat, mint indián a vadonban. Najó, annyira azért nem...
Felszálltunk a HÉVre, és találomra ("ennek a megállónak benne van a nevében, hogy Róma, szálljunk már le...") leugrottunk egy szimpatikus megállóban. Jó tippnek bizonyult, szóval szintén találomra kiválasztottunk egy utcát, és lévén, hogy a nevében is benne van: PART, gondoltunk a Dunához lehet köze, elindultunk arra amerre a vizet sejtettük. Azonnal meg is találtuk a Római Part legvégső pontját, amin ha elindultunk volna, egyszer csak szembe jött volna az éttermek, szállodák sora, köztük a legújabb áldozatunkkal. De mi nem tettük... Mivel nem volt utcatábla, és a Római partot nem egy földútnak képzeltük el, elindultunk nyílegyenesen rossz irányba. Útközben valahogy átkeltünk egy vasúti töltésen (még mindig a célunkkal ellentétes irányba haladva), útbaigazítást kértünk egy taxistól, aki szintén rossz irányba küldött minket, majd telefonos segítséget vettünk igénybe. De meglett! :D Megszenvedtünk ezekért a jó kis képekért. :) Nekem személy szerint a második favoritom ez a hely.

Képek: Római part - elhagyott szálloda

Orosz kórház (Észak-Pesti kórház)

Orosz kórház, mai nevén Észak-Pesti kórház

Fotózás napja: (első) 2011. április 19, (második) 2011. április 23.

Információk: Az Orosz kórház Pestújhelyen található. Jelentős része még most is üzemel (Észak-Pesti kórház néven), de a működő egységeket az elhagyott kórház épület és több szovjet típusú lakóház veszi körül.
A kórházat 1945ben kezdte használni a szovjet hadsereg, és kezükben maradt egészen kivonulásukig, 1991ig. Azóta pedig az említett épületrészek üresen állnak. 

Beszámoló: Ez az épület a legeslegnagyobb kedvencem az összes közül. Nem véletlen, hogy másodjára is visszamentünk megnézni. Első alkalommal csak a főépület tűnt fel, majd hazafelé menet a buszról láttuk meg a hozzátartozó lakóházakat. Az egész terület árasztja magából a Szovjetunió hangulatát és erre még az is rásegít, hogy az épületek falain orosz feliratok, eligazító táblák vannak kifüggesztve. Bejutni lehetetlen. De mi megpróbáltuk. Nagyon szigorúan őrzik. Először csak a kutyával találkoztunk, majd azt is észrevettük, hogy körülbelül óránként járják körül őrök a területet. Első alkalommal nem sikerült velük beszélni, de a második odalátogatásunkkor az egyiket el tudtuk csípni. Már azért csúnyán nézett ránk, hogy a kerítésen kívülről fotózunk, majd amikor megszólítottuk, egyenesen támadó hangon válaszolgatott a kérdéseinkre. Arra a kérdésre, hogy bemehetnénk-e fotózni, nem is vártam más választ, mint a teljes elutasítást. Ezek után azt is megkaptuk, hogy mégis hogy gondoljuk, hogy ide csak úgy ide lehet jönni fotózgatni. Harapós kedve ellenére elárulta nekünk, hogy abban a hónapban 29én nyílt nap lesz a kórházban, amikor oda megyünk fotózni, ahova akarunk. Ezzel a lehetőséggel nem éltünk. Egyrészt elfelejtődött, másrészt pedig nem hiszem, hogy az elhagyott - és lezárt - részekbe akárkit is beengedtek volna a nyílt nap keretében, a működő részekre pedig, hát őszintén, senki nem kíváncsi. Első alkalommal, amikor a főépületnél jártunk, egy - a szomszéd házban lakó - néni odajött hozzánk, és megkérdezte: "Lányok, miért csináljátok ezt?" A kérdést nem nagyon tudtuk mire vélni, de azért elmagyaráztuk neki, hogy ez a hobbink, vagy mi a fene és feltettünk neki pár kérdést a kórházról. A történetéről csak annyit tudott elmondani, amit már mi is tudtunk: a szovjetek használták egykor. A többi információ pedig, amit tőle kaptunk, kb minden működő kórházra ráillik. ("Volt benne belgyógyászat, sürgősségi, ortopédia, stb, stb...")
A fotózás pedig - azon kívül, hogy kisebb összetűzésbe kerültünk a biztonságiakkal - elég simán ment. A képek nagyon jók lettek. Amit érdemes még megemlíteni, hogy a főépület mellett, a belső kertben, és a kerítésen egyaránt egy halom hangkazetta szalagot találtunk. Ott hevert mindenhol a fűben, a kerítés mögött, és a kerítésre úgy volt ráakasztva, mint valami bizarr lobogó. 

Képek:
első fotózás képei
második fotózás képei 

Budafok-Belváros vasútállomás

Fotózás napja: 2011. május 7

Információk: a Budafok szívében található vasútállomáson ugyan keresztül haladnak a vonatok, de már egy sem áll meg. Ma a nyugodt légkört kereső fiatalok kedvelt helye. Hogy mikor és miért ürítették ki, az jó kérdés, az interneten nem találtam rá választ. Gondolom költségesebb volt az üzemeltetése, mint amennyit megért a városnak. Nem nagy történet.

Beszámoló: Ezt az épületet kerestük, mielőtt ráakadtunk volna a budafoki elhagyott lakóházra. Amikor első körben megközelítettük, pár gyanús sráccal találtuk magunkat szembe, szóval inkább elsétáltunk a másik irányba, és arra várva, hogy kiürüljön a hely, elmentünk lefotózni az előbb említett (előző bejegyzésben látható) házat. De ez volt a fő attrakció. Sosem jártunk még előtte elhagyott vasútállomáson (azóta is csak a Józsefvárosin, képek hamarosan) és ami engem illet, ezek a közterületek sokkal inkább megfognak, mint a magán rezidenciák. Talán azért, mert olyan sok ember fordult meg rajtuk naponta, amikor még használatban voltak.
A fotózás elég simán ment, pár nyitott (és fedetlen) ablakot is találtunk, és igencsak megleptek az apró, szinte spájz méretű helyiségek. Csupasz falak, nyitott belső ajtók... és persze, a szokásos - bedeszkázás miatti - sötétség.
A jegypénztár "Zárva" táblája egy azon dolgok közül, amik igazán megfogtak. Elég szomorú látvány volt.
Egy olyan helyre is bemerészkedtünk, amiről nem vagyok biztos még a mai napig sem, hogy lakatlan volt. Lepusztultnak lepusztult volt, és közvetlenül az állomáshoz kapcsolódott, de később láttunk két férfit kijönni onnan, szóval ki tudja...
Egy kisebb meglepetés is ért minket mialatt ott voltunk. Miután elmentek a srácok, akiket nem igazán akartunk megzavarni, és ki tudtunk menni a peronokhoz is, elég nagy volt a csend. Az elülső ajtók és ablakok egytől egyik be vannak deszkázva és egy lélek sem jár arra. Mi sem nagyon beszélünk ilyenkor, így teljes megdöbbenéssel és 3xosára felgyorsult szívveréssel fogadtuk, amikor a falra szerelt hangosbemondóból megszólalt a MÁV jellegzetes zenécskéje és egy kellemes női hang felszólított minket, hogy ugyan vigyázzunk már, mert az első vágányon személyvonat halad át... Én személy szerint azt hittem, hogy ijedtemben beborulok az első vágányon áthaladó személyvonat elé... :D Ki számít ilyesmire egy elhagyott vasútállomáson??
Na, jöjjenek a képek.

Képek: Budafok - Belváros vasútállomás

Ismeretlen lakóház

Ismeretlen történetű ház - valószínűleg lakták egykor

Fotózás napja: 2011. május 7

Információk: Őszintén? Seeeemmit nem tudunk erről az épületről. Mi volt ez? Mire szolgált? Mikor hagyták el? Passz. Lehet találgatni.

Beszámoló:

Erre a helyre is véletlenül akadtunk rá, mialatt egy másik elhagyott épületet kerestünk a környéken (meg is találtuk, majd a következő postok egyikében részletesebben beszélünk a Budafok - Vasútállomásról). Körülbelül heti rendszerességgel mentünk el mellette évekig, lévén, hogy a busz, amivel elég gyakran járunk, ott áll meg előtte. Hát istenem, beletelt egy időbe, mire leesett. :D Részemről, nagyon tetszik a félkör alakú ablaka, és a mögötte levő - elég magas - dombon van egy kiváló pont, ahonnan nagyon szép rálátás nyílik az épületre. Ráadásul, amikor ott voltunk a szél is elég erősen fújt, az még plusz dobott a hangulaton. 

Az ablakok és az ajtók a túloldalon végig be vannak falazva, így esélytelen volt, hogy bejussunk, de a kertet csak egy drótkerítés határolja, azon meg elég könnyen átjutottunk. Ahogy már tapasztaltuk más helyeken is - a természet ismét visszahódította, ami az övé volt egykor. A kert nem nagyon állt másból mint sűrű növényzetből, meg abból a - sehová sem vezető - lépcsőből, ami még megmaradt az utókornak. Többnyire nem szoktam félni az ilyen helyeken, de az erős szélnek köszönhetően mindenféle hangok jöttek mind az épület belsejéből, mind pedig a kert végében levő hatalmas dzsumbujból. A Top 10 Legparább Élményem Elhagyott Épülettel Kapcsolatban listán ez a kis expedíció azt hiszem 5-ösként szerepelne. 


Képek: Ismeretlen lakóház

A népligeti Nagyvendéglő

A népligeti Nagyvendéglő

       

A Nagyvendéglő egykor

  Fotózás napja: 2011. április 15.

Információk:
A Népliget közepén álló elhagyott épületet ma a hajléktalanok lakják (bár a rendőrség olykor meglátogatja, hogy kitessékelje a jogtalanul beköltözőket - ez két ok, hogy a falakon kívül maradjunk, a harmadik pedig, hogy elég nagy az összeomlás veszélye). Egykor azonban ez a hely egy jólmenő vendéglő volt, Ligeti Nagyvendéglő (avagy Népligeti Sörcsarnok) néven.
1895-ben épült, és ekkoriban 400 ember befogadására volt képes, amivel kiérdemelte a város legnagyobb vendéglője címet. Az ötvenes évek végétől - ekkor már elég silány állapotban - a Kelet-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat raktára lett. Elhagyatásáról nincs információnk.

 Beszámoló:

Az asztalok és a fehér terítők helyén ma már csak bozót van

Amikor a Népligetbe mentünk fotózni, nem ezt a helyet kerestük. Volt egy másik címünk, egy elhagyott lakóházhoz, és a Népligeten keresztülvágva pillantottuk meg a Nagyvendéglőt (ekkor még nem tudva, hogy mit találtunk). Persze, ha már lúd, legyen kövér - gondoltuk - és ezzel a lendülettel megpróbáltuk megközelíteni az épületet. A fák és a bokrok teljesen benőtték a területet, így beletelt egy jó időbe, mire megtaláltuk a főkaput. Már-már elindultunk volna befelé, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy egy férfi áll az út végén és minket néz. Nem szólt, csak figyelte, ahogy fotózunk. (Ekkor még nem merült fel bennünk a gyanú, hogy talán nem tetszik neki, amit lát, hiszen az emberek sokszor állnak meg figyelni minket, ha elkezdünk fotózni egy-egy ilyen épületet.) Nem akartunk bemenni, amíg minket bámul az a fickó - mert hát ki tudja, hogy magánterület-e vagy sem - szóval vártunk. Hamarosan elindult a félig-meddig kitaposott ösvényen, egészen a főkapuig, majd be az épületbe. Ekkor döntöttünk úgy, hogy kihagyjuk az épület belső feltérképezését, mert valószínűleg lakják. Ez a legnagyobb probléma a budapesti romokkal - az ember nem tudhatja, mit / kit talál bennük. 


Képek: Népligeti Nagyvendéglő

János-kórház személyzeti lakóház

Fotózás napja: 2011. április 10

Információk Legelső "felfedezésünk" a János-kórház területén található elhagyott épülettömb volt, amelynek történetéről nem igazán sikerült kideríteni semmi érdemlegeset. Ami biztos: a ház korábban lakóépületként szolgált a kórház dolgozói számára, mára azonban üresen áll, és egyes helyeken már az összeomláshoz közelít.

Beszámoló
Az elhagyott rész a kórház területének végében helyezkedik el és bár el van kerítve elég rendesen, a felvezető lépcsőn végighaladva, a kaput tárva-nyitva találtuk. Több helyen szerepel "Az épület életveszélyes, belépni tilos!" tábla, és az ablakok / ajtók nagy részén rács is van, ám azzal, hogy a kaput még csak be sem csukják (lakatról már ne is beszéljünk) elég rendesen megkönnyítik az olyan vállalkozó szelleműek számára a megközelítést, mint amilyenek mi is vagyunk.

Ha az újdonság varázsát nem számoljuk, a legnagyobb érdekességet a hely atmoszférája jelentette. Az épület falán egy viszonylag régi (talán még a Szovjetunió idejéből való) cirill betűs szöveget találtunk, amit megfejteni nem sikerült (még úgy sem, hogy olvasom a cirillt és pár szót oroszul is beszélek), de megöl a kíváncsiság, hogy miről szólhat. 


Képek (42 db): János-kórház Személyzeti Lakóház


Para, mi?

megnyitott az oldal...

Mi a jó abban, hogy az ember olyan helyekre járkál - és még le is fotózza őket az elborult szerencsétlen - amik mindjárt összedőlnek, ahol a madár se jár, és amitől egy épeszű, civilizált egyénnek a hideg futkos a hátán? Jogos a kérdés. De megválaszolom. Ezek a helyek, ezek a modern romok egy más dimenziót képviselnek. Tele vannak emlékekkel. Olyan emlékekkel, amiket mi már nem érthetünk meg, de részesei lehetünk, ha egy pár pillanatra megállunk és figyelünk. Feltehetjük a kérdéseket: Ki lakott itt? Mi történhetett? Miért hagyták magára? Mi játszódik le épp most ezen a helyen? Feltehetjük őket, de nagyrészt megválaszolatlanok maradnak. És éppen ezek a megválaszolatlan kérdések teszik olyan érdekessé ezeket az elfelejtett épületeket. Ezeket, amiket nyugodtan nevezhetünk a tegnap helyeinek, hiszen a ma már továbblépett rajtuk.


Az oldalon a saját készítésű képeinket találjátok. Az első sorozatok egy része (s in the dark - az volnék én - képei) mobillal készültek, tehát a minőség nem csúcskategóriás, de ezen majd igyekszem javítani. Az épületek hollétéről nem adunk pontosabb leírást, méghozzá azért, mert nem egészen biztonságos felkeresni őket. Mondjuk úgy, hogy nem egy könnyű péntek esti mulatság. Meglepő dolgok érhetik az embert, ezt jobb tisztázni. Tehát, tőlünk nem kaptok címeket, útbaigazítást, de ahogy mondani szokták - aki keres, az talál. Aki nagyon akar, eljuthat bármelyikhez. 
Vannak olyan helyek, amikről nem sikerült háttérinfókat szerezni, de azokról, amelyekről igen, természetesen mellékeljük a képekhez. Emellett, egy rövidebb vagy hosszabb leírást is olvashattok az aktuális kalandunkról. 


Jó szórakozást. :)